Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kezdet kezdete...

 Amikor először megláttam a távolból már láttam hogy egy kis aranyos  fekete csöppség az én kis Gombim.Közelebb mentem a 2.udvarra és akkor megláttam közelről ő félt tölem nyüszített és sírt és még a tetejébe be is pisilt szegénykém de csakhamar megszokta a közelségemet és elkezdte nyalni a kezemet én pedig bátran simogattam,amit nagyon élvezett.Rosszcsont kutyika ő mert mindig harapdálta a kezemet(persze csak játéból) , amit nem szerettem,amikor ezt csinálta mindig összeszorítottam a pofáját és ez nagyon aranyos kis tettet váltott ki belőle: a kis lábát(mintha a kezünk lenne-->mellső lábát) rátette a kezemre és olyan mintha ugy megölelt volna,de ezt nem tudom leírni olyan kis aranyos volt igazi ki rosszaság de szeretnivaló ebecskénk a kicsi Gombóc.Persze ő a mamáméknak nem az első kutyája,vagy mondjam ugy hogy Gombóca,mert érdekes módon a mamámék az egyszerűség kedvéért minden kutyájukat Gombócnak nevezték.Volt egy est amikor volt egy szuka már öregebb kutya a neve nagy meglepetés:Gombóc volt  és ő nagyon hű ,kitartó kis kutya volt sok kölyköt hozott a világra egyszer amikor megszületett azthiszem a 2.kölyök akkor is gombócnak nevezte el  a mamám pedigaz anyja is Gombóc volt....hát ez elég érdekes volt,de  meg lehet szokni. A Gombócok történelme szóval nagyon hosszú.... . 


Enyit erről...sziasztok :)):D